A Jelenések könyvében szereplő Nagy Babilon a hamis vallások összességét jelenti, melyeket Isten elítél (Jelenések 14:8; 17:5; 18:21). a Bár ezek a vallások sok mindenben különböznek egymástól, az mindegyikre jellemző, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy az igaz Istent, Jehovát imádják (5Mózes 4:35).

Mi azonosítja Nagy Babilont?

1.   Nagy Babilon egy jelkép. A Biblia egy asszonynak, egy nagy szajhának nevezi, és azt írja róla, hogy „homlokára egy név, egy rejtély volt írva: »Nagy Babilon«” (Jelenések 17:1, 3, 5). Mivel a Jelenések könyve jelképekben íródott, észszerű arra következtetnünk, hogy Nagy Babilon is egy jelkép, és nem egy szó szerinti asszony (Jelenések 1:1). Az is bizonyítja ezt, hogy „sok vízen ül”, melyek „népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket jelentenek” (Jelenések 17:1, 15). Egy szó szerinti asszonyról ez nem mondható el.

2.   Nagy Babilon egy jelképes világbirodalom. A Szentírás azt írja róla, hogy egy nagy város, „melynek királysága van a föld királyai felett” (Jelenések 17:18). Vagyis a befolyása az egész világra kiterjed.

3.   Nagy Babilon vallási hatalmat jelképez, nem pedig politikait vagy kereskedelmit. Az ókori Babilon városát átitatta a vallásosság, és az olyan spiritiszta szokások, mint az igézés és a varázslás (Ézsaiás 47:1, 12, 13; Jeremiás 50:1, 2, 38). Ebben a városban az emberek az igaz Istennek, Jehovának ellenszegülve hamis vallást gyakoroltak (1Mózes 10:8, 9; 11:2–4, 8). Babilon öntelt uralkodói kiválóbbnak tartották magukat Jehovánál és az imádatánál (Ézsaiás 14:4, 13, 14; Dániel 5:2–4, 23). Nagy Babilon is arról ismert, hogy spiritizmust gyakorol, tehát vallási hatalmat jelképez (Jelenések 18:23).

    Nagy Babilon nem lehet politikai hatalom, mert „a föld királyai” siratják meg a pusztulását (Jelenések 17:1, 2; 18:9). És nem is kereskedelmi hatalom, mert a Biblia egyértelműen különbséget tesz közte és „a föld utazó kereskedői” között (Jelenések 18:11, 15).

4.   Nagy Babilon magán hordozza a hamis vallás ismertetőjegyeit. A hamis vallások nem segítenek az embereknek közelebb kerülni az igaz Istenhez, Jehovához, ehelyett más istenek imádatát mozdítják elő. A Biblia ezt az erkölcstelenséghez hasonlítja (3Mózes 20:6; 2Mózes 34:15, 16). A háromság, a lélek halhatatlansága, a képek és szobrok imádata, valamint más hitnézetek és szokások is az ókori Babilonba vezethetők vissza, és a mai napig szerves részét alkotják a hamis vallásoknak. A hamis vallásokra a világ szeretete is jellemző, amit a Biblia hűtlenségnek, jelképes házasságtörésnek nevez (Jakab 4:4).

    A hamis vallások szívesen kérkednek hatalmas vagyonukkal. Ez is összevág azzal, amit a Biblia Nagy Babilonról ír: „bíborba és skarlátba volt öltözve, és arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve” (Jelenések 17:4). Ezenkívül Nagy Babilon a forrása „a föld utálatosságainak”, vagyis olyan tanításoknak és cselekedeteknek, melyek szégyent hoznak Istenre (Jelenések 17:5). A hamis vallások tagjai alkotják azokat a „népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket”, melyek támogatják Nagy Babilont (Jelenések 17:15).

 Nagy Babilon a felelős mindazok haláláért, „akiket legyilkoltak a földön” (Jelenések 18:24). A hamis vallások rengeteg háborúért és terrorcselekményért voltak felelősek a történelem folyamán. Ráadásul elmulasztották megismertetni az emberekkel az igazságot Jehováról, a szeretet Istenéről (1János 4:8). Ez sok vérontáshoz vezetett. Jó okkal mondja a Biblia azt, hogy aki szeretné elnyerni Isten tetszését, annak el kell hagynia Nagy Babilont, vagyis teljesen el kell határolódnia a hamis vallásoktól (Jelenések 18:4; 2Korintusz 6:14–17).