A szulák nagytestű tengeri madarak. Képesek akár 190 kilométer per órás sebességgel becsapódni az óceánba. Ilyenkor a gravitációs erőnek több mint a húszszorosa hat a testükre. Hogyan képesek túlélni és újra meg újra megismételni ezt az elképesztő mutatványt?

 Gondolkodj el ezen: Mielőtt a szula a vízbe csapódik, hátrahúzza a szárnyát, így a teste áramvonalassá válik, és olyan formát ölt, mint egy nyílvessző. Ilyenkor a szemét hártya védi, a nyaka és a mellkasa pedig felfúvódik, mint egy légzsák, hogy tompítsa a becsapódást.

 Amint a szula áthatol a víz felszínén, a csőre, a feje és a nyaka tölcsérformát vesz fel, így a rá ható erők szétoszlanak a nyakizmain. A szemét azonnal úgy fókuszálja, hogy képes legyen a víz alatt is látni.

 Milyen mélyre tud merülni a szula? Akár 11 méter mélyre is! De a félig behajlított szárnyait és az úszóhártyás lábait használva még mélyebbre tud úszni. Láttak már olyan szulákat is, melyek több mint 25 méter mélyre merültek. Merülés után a szula könnyedén a felszínre úszik, majd elrepül.

 Nézd meg, hogyan merül a vízbe a szula

 A bionikával foglalkozó kutatók robotszulákat fejlesztettek ki kutató- és mentőakciókhoz. Az volt a cél, hogy ezek a robotok zuhanórepüléssel víz alá tudjanak merülni, majd újra fel tudjanak szállni. A tesztek során az egyik típus többször is eltört, mert nem bírta a nagy erejű becsapódást. A kutatók elismerték, hogy a robot, amit terveztek, nem ér a szula nyomába.

 Mit gondolsz? A szula különleges képessége evolúció útján jött létre? Vagy tervezés eredménye?