A kanadai Québec tartomány legnagyobb városában, Montrealban születtem. A Rosemont nevű városrész kellemes környezetében nőttem fel csendes, békés családi légkörben. A szüleim szeretettel neveltek minket, gyerekeket, a nővéremet és két öcsémet.

 Gyerekkoromban nagyon érdekelt a Biblia. Emlékszem, amikor 12 éves voltam, élvezettel olvastam Jézus életéről az Újszövetségben. Magával ragadott a mások iránti szeretete és könyörülete, ezért én is olyan akartam lenni, mint ő. Sajnos az évek múlásával ez a vágyam alábbhagyott, helyette rossz társaságba keveredtem.

 Édesapám szaxofonon játszott. Ő volt az, aki nem csupán a szaxofonját adta nekem, hanem egy életre megszerettette velem a zenét is. A zene lett idővel a mindenem. Hamarosan megtanultam gitározni is, majd néhány barátommal alakítottunk egy rockbandát, és több helyen felléptünk. A zeneipar néhány ismert producere felfigyelt rám, és munkát ajánlottak. Az egyik legrangosabb lemezkiadóval kötöttem szerződést. Népszerű lettem, és rendszeresen sugározták a zenémet a québeci rádióállomások.

 Úgy tűnt, mindent elértem, amire vágytam. Fiatal voltam, híres, és egy halom pénzt kerestem azzal, amit imádtam csinálni. Napközben eljártam edzeni, interjúkat adtam, autogramot osztogattam, vagy épp a tévében szerepeltem, esténként pedig felléptem és buliztam. A stressz levezetésére először az italba menekültem, de később már kábítószerekhez nyúltam. Amellett, hogy vakmerő és nemtörődöm voltam, erkölcstelenül éltem.

 Voltak, akik irigyeltek, mert boldognak tűntem. Ám mélyen belül teljesen üresnek éreztem magam, főleg amikor senki sem volt körülöttem. Nyugtalansággal és depresszióval küszködtem. Tragikus módon a karrierem csúcsán hunyt el két producerem, mindketten AIDS-ben haltak meg. Ez teljesen letaglózott. Rajongtam a zenéért, de undorodtam a vele járó életmódtól.

 A sikereim ellenére éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben a világgal. Azon töprengtem, hogyan lehet ennyi igazságtalanság, és hogy Isten miért nem avatkozik közbe. Az igazat megvallva, gyakran kértem imában, hogy segítsen választ találnom. Egyszer, amikor épp nem turnéztam, nekiálltam újból olvasni a Bibliát. Bár nem igazán értettem, azt felismertem, hogy közel a világ vége.

 Arról is olvastam, hogy Jézus 40 napig böjtölt a pusztában (Máté 4:1, 2). Azt hittem, ha ugyanezt teszem, Isten majd kinyilatkoztatja magát nekem, ezért kitűztem egy dátumot, hogy mikor kezdek el böjtölni. Két héttel azelőtt, hogy belevágtam volna, két Jehova Tanúja kopogtatott az ajtómon. Behívtam őket, mintha csak rájuk vártam volna. Rögtön az egyiküknek, Jacques-nak szegeztem a kérdést: „Honnan tudhatjuk meg, hogy e világ utolsó napjaiban élünk?” Válaszul kinyitotta a Bibliáját, és felolvasta a 2Timóteusz 3:1–5-öt. Azután rájuk zúdítottam a többi kérdésemet. Lenyűgöztek a Bibliából adott logikus, egyértelmű válaszaikkal. Miután párszor meglátogattak, rájöttem, hogy nincs értelme belevágnom a böjtölésbe.

 Elkezdtem rendszeresen tanulmányozni a Szentírást a Tanúkkal. Idővel levágattam a hosszú hajam és elmentem a helyi királyságteremben tartott összejövetelekre. Mindig szívélyesen fogadtak, és ez még inkább meggyőzött, hogy végre megtaláltam az igazságot.

 Persze ahogy egyre több mindent megtudtam a Bibliából, megértettem, hogy komoly változtatásokat kell véghez vinnem az életemben. Például abba kellett hagynom a kábítószerezést és az erkölcstelen életet. Háttérbe kellett szorítanom az önző hajlamaimat, és jobban oda kellett figyelnem másokra. Mivel egyedül neveltem a fiamat és a lányomat, meg kellett tanulnom azt is, hogyan törődjek az érzelmi szükségleteikkel, és hogyan nyújtsak nekik bibliai oktatást. Úgyhogy feladtam a zenei pályafutásomat, és egy gyárban vállaltam munkát, alacsony fizetésért.

 Nem ment könnyen a sok változtatás. Miközben próbáltam leszokni a drogokról, elvonási tünetektől szenvedtem, és párszor visszaestem (Róma 7:19, 21–24). Az egyik legnehezebb lépés az volt, hogy felhagyjak az erkölcstelen élettel. Ezenkívül az új munkám kimerített, és elkeserített, milyen kevés lett a jövedelmem. Három hónap alatt kerestem annyit, mint azelőtt zenészként mindössze két óra alatt!

 Az ima és a rendszeres bibliaolvasás rengeteget segített. Némely vers különösen sok erőt öntött belém. Az egyik a 2Korintusz 7:1, ahol ez áll: „tisztítsuk meg magunkat mindattól, ami beszennyezi a testet és a gondolkodást”. Egy másik ilyen vers a Filippi 4:13, ami arról győzött meg, hogy nem lehetetlen levetkőznöm a rossz szokásaimat: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem.” Jehova Isten válaszolt az imáimra, és segített, hogy megértsem a Biblia igaz tanításait, és alkalmazzam is azokat. Végül átadtam neki az életemet, és 1997-ben megkeresztelkedtem Jehova Tanújaként (1Péter 4:1, 2).

 Ha folytattam volna a korábbi életvitelemet, ma már halott lennék. Ehelyett viszont igazán boldog életet élek. Van egy csodás feleségem, Elvie, aki áldás az életemben. Időnk legjavát arra fordítjuk, hogy megismertessük másokkal a Bibliát. Ez óriási örömmel és megelégedettséggel tölt el. Szívből hálás vagyok Jehovának, amiért magához vonzott (János 6:44).