Eliszo, aki Jehova Tanúja, épp bibliatanulmányozást vezetett egy érdeklődő hölgynél, amikor váratlan látogatók érkeztek. Egy pap állt az ajtóban a feleségével. Eliszo megtudta, hogy a házaspár egyetlen fia nemrég meghalt.

 Eliszo együttérzően részvétet nyilvánított. A pap és a felesége keserves sírásra fakadtak, majd a férfi ingerülten ezt mondta: „Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Isten megengedte, hogy ilyen próba érjen minket! Hogy foszthatott meg az egyetlen fiamtól? Már 28 éve szolgálom Istent, és rengeteg jót tettem. És ő így hálálja ezt meg? Miért vette el a fiam életét?”

 Eliszo biztosította őket arról, hogy nem Isten vette el a fiukat. Beszélt nekik például a váltságról, a feltámadásról, és arról, miért engedi meg Isten, hogy rossz dolgok történjenek. A pap és a felesége elmondta, hogy Eliszótól választ kaptak azokra a kérdéseikre, melyekért Istenhez imádkoztak.

 A következő héten a pap és a felesége újra eljöttek a hölgyhöz, és csatlakoztak a bibliatanulmányozáshoz. Éppen a „Valódi reménység elhunyt szeretteinknek” című fejezetet vették át a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvből. A házaspár lelkesen részt vett a beszélgetésben.

 Mindketten elmentek Jehova Tanúi különleges kongresszusára, melyet Tbilisziben, Grúzia fővárosában tartottak. Mélyen megindította őket, hogy a Tanúk milyen egységesek, és mennyire szeretik egymást. Ezekre a tulajdonságokra ők is próbálták ösztönözni az egyházuk tagjait, de nem értek el eredményt.