Énekek éneke 2:1–17
2 Én a parti síkság egyszerű sáfránya* vagyok,a völgyek lilioma+.”
2 „Mint liliom a tövisek közt,olyan az én szerelmem a lányok közt.”
3 „Mint almafa az erdő fái között,olyan az én kedvesem az ifjak között.
Minden vágyam, hogy árnyékában ülhessek,és édes nekem a gyümölcse.
4 Bevitt engem az ünnepi házba*,és a szerelem volt fölöttem zászlaja.
5 Adjatok nekem mazsolalepényt+ és almát,hogy felüdüljek és erőre kapjak,mert a szerelem beteggé tesz.
6 Bal keze a fejem alatt,jobb keze pedig átölel.+
7 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,a gazellákra+ és a mező szarvasaira:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+
8 Kedvesem hangját hallom.
Nézzétek, itt jön!
Megmássza a hegyeket, átugorja a dombokat.
9 Olyan az én kedvesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvasbika.+
Itt van, a fal mögött áll,betekint az ablakokon,bepillant a rácsozaton.
10 Így szól hozzám az én kedvesem:
»Kelj föl, szerelmem,gyönyörűségem, gyere velem!
11 A tél* elmúlt,már nem esik az eső.
12 Virágok nyílnak a földön,+eljött a metszés ideje,+és gerlebúgás+ hallatszik földünkön.
13 A fügefa megérleli korai fügéit,+virágba borulnak a szőlők, és illatoznak.
Kelj föl, szerelmem, gyere!
Gyönyörűségem, gyere velem!
14 Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban,+a sziklák mélyedéseiben!
Hadd lássalak és halljam hangodat+,mert kellemes a hangod és szép az alakod+!«”
15 „Fogjátok meg nekünk a rókákat,a kis rókákat, melyek feldúlják a szőlőt,mert most virágoznak a szőlőink.”
16 „Kedvesem az enyém, én pedig az övé.+
A liliomok+ közt pásztorkodik+ ő.
17 Míg szelesre nem fordul az idő,* és tova nem tűnnek az árnyak,térj vissza gyorsan, ó, kedvesem,mint a gazella+ vagy a fiatal szarvasbika+ a hegyeken, melyek elválasztanak minket*!
Lábjegyzetek
^ Vagy: „krókusza”.
^ Szó szerint: „a bor házába”.
^ Vagy: „az esős évszak”.
^ Szó szerint: „míg lélegzetet nem vesz a nappal”.
^ Esetleg: „a sziklás hegyeken”. Vagy: „Béther hegyein”.