1Királyok 21:1–29
21 Ezek után a következő történt: A jezréeli Nábótnak volt egy szőlője Jezréelben+, Szamária királyának, Ahábnak a palotája mellett.
2 Aháb ezt mondta Nábótnak: „Add nekem a szőlődet, hadd legyen az a veteményeskertem, hisz közel van a házamhoz. Adok egy jobb szőlőt helyette. Vagy ha szeretnéd, hát pénzben adom meg az árát.”
3 De Nábót ezt mondta Ahábnak: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy neked adjam ősapáim örökségét.”+
4 Aháb ezért bement a házába rosszkedvűen és leverten a jezréeli Nábót válasza miatt, aki ezt mondta: „Nem adom neked ősapáim örökségét.” Lefeküdt az ágyára, elfordult, és nem akart enni.
5 A felesége, Jezabel+ bement hozzá, és beszélt vele: „Miért vagy olyan rosszkedvű, hogy még enni sem akarsz?”
6 Ő így válaszolt: „Mert ezt mondtam a jezréeli Nábótnak: »Add el nekem a szőlődet. Vagy ha úgy látod jobbnak, adok helyette egy másik szőlőt.« De ő ezt mondta: »Nem adom neked a szőlőmet.«”
7 A felesége, Jezabel így szólt hozzá: „Hát nem te vagy a király Izraelben? Ne búsulj! Kelj föl, és egyél valamit! Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.”+
8 Így hát leveleket írt Aháb nevében, és lepecsételte annak pecsétjével.+ Aztán elküldte a leveleket azoknak a véneknek+ és előkelőségeknek, akik Nábóttal egy városban laktak.
9 A levelekben ezt írta: „Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép elé.
10 Ültessetek elé két semmirekellő embert, és így tanúskodjanak ellene+: »Átkoztad Istent és a királyt!«+ Azután vigyétek ki, és kövezzétek halálra.+”
11 Városának emberei, a városában lakó vének és előkelőségek erre úgy cselekedtek, ahogy írva volt a levelekben, melyeket Jezabel küldött nekik.
12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot odaültették a nép elé.
13 Majd odajött a két semmirekellő ember, leültek Nábót elé, és tanúskodni kezdtek ellene a nép előtt, ezt mondva: „Nábót átkozta Istent és a királyt!”+ Azután kivitték őt a város külterületére, és halálra kövezték.+
14 Akkor ezt üzenték Jezabelnek: „Nábótot halálra kövezték.”+
15 Amint Jezabel meghallotta, hogy Nábótot halálra kövezték, így szólt Ahábhoz: „Menj, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét,+ amelyet nem akart eladni neked, mert Nábót már nem él. Halott.”
16 Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót halott, rögtön lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, hogy birtokba vegye.
17 Jehova pedig így szólt a tisbei Illéshez+:
18 „Menj le Izrael királya, Aháb elé, Szamáriába.+ Nábót szőlőjében van. Azért ment oda, hogy birtokba vegye.
19 Így beszélj hozzá: »Ezt mondja Jehova: ’Meggyilkoltál egy embert,+ és még a birtokát is elveszed+?’« Aztán így folytasd: »Ezt mondja Jehova: ’Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják majd fel a te véredet is!’«”+
20 Aháb ezt mondta Illésnek: „Ó, hát megtaláltál, ellenségem?”+ Ő így felelt: „Megtaláltalak. Isten ezt mondja: »Mivel elhatároztad*, hogy azt teszed, amit Jehova rossznak tart,+
21 csapást hozok rád. Megsemmisítelek,* és kiirtok Aháb leszármazottai közül minden férfit*,+ beleértve a magára hagyottat és a gyengét is Izraelben.+
22 Olyanná teszem a házadat, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát,+ és mint Baásának, Ahija fiának a házát,+ mert haragra ingereltél, és bűnbe vitted Izraelt.«
23 Jezabelre nézve pedig ezt mondta Jehova: »A kutyák fogják megenni Jezabelt Jezréel földjén.+
24 Akije a városban hal meg Ahábnak, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.+
25 Még soha senki nem volt olyan, mint Aháb,+ aki annyira eltökélt volt abban,* hogy azt tegye, amit Jehova rossznak tart, és mindezt a felesége, Jezabel ösztönzésére.+
26 A lehető legutálatosabban cselekedett azzal, hogy az undorító bálványok* után járt, pontosan úgy, ahogy az amoriták tették, akiket Jehova kiűzött az izraeliták elől.+«”
27 Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháit, és zsákruhába öltözött. Böjtölni kezdett, zsákruhában feküdt le, és leverten járt.
28 Jehova aztán így szólt a tisbei Illéshez:
29 „Láttad, hogy Aháb mennyire megalázta magát előttem?+ Mivel megalázta magát előttem, nem az ő életében hozom el a csapást a házára, hanem fiának a napjaiban.”+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „arra adtad magad”.
^ Vagy: „elsöpörlek”.
^ Szó szerint: „falra vizelőt”. Ez egy megvető héber kifejezés, mely férfiakra utal.
^ Szó szerint: „arra adta magát”.
^ A héber kifejezés rokonságban állhat a ’ganéj’ jelentésű szóval, és a megvetés kifejezésére használták.