1Sámuel 15:1–35
15 Majd Sámuel így szólt Saulhoz: „Jehova engem küldött el, hogy felkenjelek népe, Izrael királyává.+ Most azért figyeld meg, mit akar közölni veled Jehova.+
2 Ezt mondja a seregek Jehovája: »Számon fogom kérni az amálekitáktól azt, amit az izraelitákkal tettek, amikor szembeszálltak velük az Egyiptomból kifelé vezető útjukon.+
3 Most azért menj, öld meg az amálekitákat,+ pusztítsd el őket,+ és mindent, amijük van! Ne kíméld meg az életüket!* Ölj meg+ férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát és juhot, tevét és szamarat!+«”
4 Saul összehívta a népet, és megszámolta őket Telaimban: 200 000 gyalogosa volt, és 10 000 embere Júda törzséből.+
5 Saul előrenyomult egészen Amálek városáig, és lesbe állította a csapatait a völgynél.
6 Saul ekkor ezt mondta a kenitáknak+: „Rajta, menjetek ki az amálekiták közül, nehogy elpusztítsalak benneteket velük együtt+! Hiszen szeretettel* bántatok Izrael minden tagjával,+ amikor kijöttek Egyiptomból.” A keniták erre kimentek az amálekiták közül.
7 Saul ezután megölte az amálekitákat+ Havilától+ egészen Súrig+, amely Egyiptom mellett van.
8 Agágot,+ Amálek királyát élve fogta el, a nép többi részét viszont karddal lemészárolta+.
9 De Saul és a nép életben hagyta* Agágot és a nyáj meg a csorda színe-javát, a hizlalt állatokat, a kosokat és mindazt, ami jó volt.+ Nem akarták elpusztítani azokat. A silány és értéktelen dolgokat ellenben mind elpusztították.
10 Jehova ekkor így szólt Sámuelhez:
11 „Sajnálom*, hogy Sault királlyá tettem, mert már nem követ engem, és nem teljesíti a parancsaimat.”+ Sámuel erre nagyon feldúlt lett, és egész éjjel fennhangon Jehovához könyörgött.+
12 Amikor Sámuel korán reggel felkelt, hogy találkozzon Saullal, ezt mondták neki: „Saul Kármelbe+ ment, és emlékművet+ emelt ott magának. Aztán megfordult, és lement Gilgálba.”
13 Amikor Sámuel végül megérkezett Saulhoz, Saul így szólt hozzá: „Áldjon meg téged Jehova! Teljesítettem Jehova parancsát.”
14 Sámuel azonban ezt mondta: „Akkor mit jelentsen ez a bégetés és marhabőgés, amit hallok?”+
15 Saul erre így szólt: „Az amálekitáktól kerültek ide, mert a nép életben hagyta* a nyáj és a csorda színe-javát, hogy feláldozza Jehova Istenednek. De a többit elpusztítottuk.”
16 Sámuel akkor ezt mondta Saulnak: „Hagyd abba! Hadd tudassam veled, mit mondott nekem Jehova a múlt éjszaka.”+ Ő erre így szólt hozzá: „Mondd!”
17 Sámuel így folytatta: „Nemde jelentéktelennek tartottad magad,+ amikor Izrael törzseinek vezetője lettél, és amikor Jehova felkent téged Izrael királyává+?
18 Később Jehova a következő megbízatást adta neked: »Menj, és pusztítsd el az amálekitákat,+ mert bűnösök. Harcolj ellenük, míg ki nem irtod őket!+«
19 Miért nem engedelmeskedtél Jehovának? Ehelyett nekiestél a zsákmánynak,+ és azt tetted, amit Jehova rossznak tart!”
20 Saul azonban ezt mondta Sámuelnek: „De hiszen engedelmeskedtem Jehovának! Elmentem, hogy teljesítsem a megbízatásomat, amelyet Jehova adott nekem. Elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálekitákat pedig elpusztítottam.+
21 Ám a nép elvette a zsákmányból a juhokat és marhákat, a pusztulásra szánt dolgok színe-javát, hogy feláldozza Jehova Istenednek Gilgálban.+”
22 Sámuel erre ezt mondta: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égőáldozatoknak és egyéb áldozatoknak,+ mint annak, ha valaki engedelmeskedik Jehovának? Jobb az engedelmesség az áldozatnál,+ és a szófogadás a kosok zsíros részénél+.
23 Mert a lázadás+ éppolyan, mint a jóslás+ bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki mágiához folyamodik, és bálványt* imád. Mivel te semmibe vetted Jehova szavát,+ ő úgy döntött, hogy nem maradhatsz király+.”
24 Saul erre így szólt Sámuelhez: „Vétkeztem. Megszegtem Jehova parancsát, és nem tettem azt, amit mondtál, mert féltem a néptől, és hallgattam szavukra.
25 Most azért, kérlek, bocsásd meg bűnömet, és térj vissza velem, hogy leboruljak Jehova előtt.+”
26 De Sámuel ezt mondta Saulnak: „Nem térek vissza veled, mert semmibe vetted Jehova szavát, Jehova pedig úgy döntött, hogy nem maradhatsz Izrael királya.”+
27 Amint Sámuel épp megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta az ujjatlan köpenye szegélyét, és az leszakadt.
28 Sámuel erre ezt mondta neki: „Jehova ma elszakította tőled Izrael királyi uralmát, és olyan embertársadnak adja, aki jobb nálad+.
29 Sőt mi több, Izrael fenséges Istene+ nem bizonyul hazugnak+, és nem gondolja meg magát*, mert ő nem olyan, mint az emberek, hogy meggondolja magát*+.”
30 Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem. De kérlek, add meg nekem a tiszteletet népem vénei előtt és Izrael előtt azzal, hogy visszatérsz velem, én pedig leborulok Jehova Istened előtt+.”
31 Sámuel tehát visszatért Saullal, és Saul leborult Jehova előtt.
32 Sámuel ezután így szólt: „Hozzátok ide Agágot, Amálek királyát!” Agág ekkor kelletlenül* odament hozzá, mert ezt mondta magában: „Biztosan nem fenyeget már a halál*.”
33 Sámuel azonban így szólt: „Ahogyan a kardoddal megfosztottál asszonyokat a gyermekeiktől, úgy lesz a te anyád minden más asszonynál inkább megfosztott!” Azzal Sámuel darabokra vágta Agágot+ Jehova előtt Gilgálban.
34 Sámuel ezután elment Rámába, Saul pedig fölment Gibeába, a házához.
35 Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, de kesergett Saul miatt+. Jehova pedig sajnálta, hogy Sault tette Izrael királyává.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „Ne könyörülj rajtuk!”
^ Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „megkönyörült”.
^ Vagy: „szomorú vagyok”.
^ Vagy: „megkönyörült”.
^ Szó szerint: „teráfszobrokat”, vagyis családi isteneket; bálványokat.
^ Vagy: „sajnálkozik”.
^ Vagy: „sajnálkozzon”.
^ Esetleg: „magabiztosan”.
^ Szó szerint: „a halál keserűsége”.