Efézus 6:1–24
6 Gyermekek, engedelmeskedjetek a szüleiteknek+ összhangban az Úr akaratával, mert ez igazságos.
2 „Tiszteld apádat és anyádat”+ – ez az első parancs, amelyhez ígéret fűződik:
3 „hogy jól legyen dolgod,* és hosszú ideig megmaradj a földön.”
4 Ti apák, ne bosszantsátok a gyermekeiteket,+ hanem továbbra is Jehova* fegyelmezése+ és útmutatása* szerint neveljétek őket.+
5 Ti rabszolgák, engedelmeskedjetek a földi* uraitoknak+ nagy tisztelettel és tiszta szívből, mint Krisztusnak,
6 ne csupán akkor, amikor látnak titeket, csak hogy embereknek járjatok a kedvében,*+ hanem mint Krisztus rabszolgái, egész lélekkel* téve Isten akaratát.+
7 Jó szemléletmóddal szolgáljatok, mint Jehovának*,+ és nem mint embereknek,
8 mert tudjátok, hogy bármi jót tegyen is valaki, visszakapja azt Jehovától*,+ legyen akár rabszolga, akár szabad.
9 Ti is, urak, továbbra is ugyanígy bánjatok velük, ne fenyegessétek őket, mert tudjátok, hogy aki nekik is, és nektek is Uratok,+ az égben van, és ő nem részrehajló.
10 Végezetül, továbbra is merítsetek erőt+ az Úrból, mert nagy az ő ereje.
11 Vegyétek fel az Istentől való teljes fegyverzetet,+ hogy képesek legyetek szilárdan állni az Ördög mesterkedéseivel* szemben,
12 mert nem vér és test ellen küzdünk*,+ hanem a kormányzatok ellen, a hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők+ ellen.
13 Ezért vegyétek fel az Istentől kapott teljes fegyverzetet,+ hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és miután mindent elvégeztetek, szilárdan állhassatok.
14 Álljatok tehát szilárdan, úgy, hogy a derekatokon van az igazság öve,+ az igazságosság mellvértjét viselitek,+
15 és a lábatokon saru van, hogy készségesen hirdessétek a béke jó hírét.+
16 Emellett vegyétek fel a hit nagy pajzsát,+ amellyel képesek lesztek kioltani a gonosz minden égő nyilát*.+
17 Vegyétek fel a megmentés sisakját+ és a szellem kardját is, azaz Isten szavát,+
18 miközben az ima+ és a könyörgés minden formájával élve minden alkalommal kitartóan imádkoztok szellemmel.+ Ennek érdekében maradjatok ébren, és folyton könyörögjetek az összes szentért.
19 Értem is imádkozzatok, hogy a megfelelő szavak jöjjenek a számra, amikor beszélnem kell, és így bátran beszéljek, amikor ismertté teszem a jó hír szent titkát+,
20 amelynek a nagykövete+ vagyok láncokban. Imádkozzatok értem, hogy bátran beszéljek arról, úgy, ahogy beszélnem kell.
21 És hogy ti is tudjatok rólam, arról, hogy hogy vagyok, Tikikusz+, a szeretett testvér és az Úr hű szolgája, mindent elmond majd nektek.+
22 Éppen ezért küldöm őt hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velünk, és megvigasztalja a szíveteket.
23 Szeretet, hit és béke legyen a testvérekkel Istentől, az Atyától, és az Úr Jézus Krisztustól!
24 Ki nem érdemelt kedvesség legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretetet éreznek Jézus Krisztus, a mi Urunk iránt!
Lábjegyzetek
^ Vagy: „hogy sikeres legyél”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „intése”. Szó szerint: „gondolkodásmódjának elhelyezése”.
^ Szó szerint: „testi”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „nem látszatszolgálattal, mint akik embereknek járnak kedvében”.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Lásd: A5-ös függ.
^ Vagy: „ravasz tetteivel”.
^ Szó szerint: „birkózunk”.
^ Vagy: „dárdáját”.
Jegyzetek
Multimédia
Pál rabbilincsei a házi őrizete alatt
Pál apostolnak az első római fogva tartása alatt megengedték, hogy egy bérelt házban lakjon, ahol egy katona őrizte őt (Cs 28:16, 30). A római katonák általában magukhoz bilincselték a foglyot. Többnyire a bal csuklójukhoz láncolták a rab jobb csuklóját, így a jobb kezük szabad volt. Pál a legtöbb levelében, melyet a római házi őrizete alatt írt, említést tett a bilincseiről, a láncairól és a fogva tartásáról (Ef 3:1; 4:1; 6:20; Flp 1:7, 13, 14, 17; Kol 4:3, 18; Flm 1, 9, 10, 13).