I. e. 4026 után

„A kígyó” kétségbe vonja, hogy van-e joga Jehovának az uralkodáshoz, és hogy jól uralkodik-e. Jehova megígéri, hogy lesz egy utód, egy „mag”, aki végül összezúzza a kígyót, Sátánt (1Mózes 3:1–5, 15, lábjegyzet). Jehova azonban időt ad az embereknek arra, hogy saját magukat irányítsák a kígyó befolyása alatt.

I. e. 1943

Jehova azt mondja Ábrahámnak, hogy a megígért utód az ő leszármazottja lesz (1Mózes 22:18).

I. e. 1070 után

Jehova biztosítja Dávid királyt, majd később a fiát, Salamont, hogy a megígért utód az egyik leszármazottjuk lesz (2Sámuel 7:12, 16; 1Királyok 9:3–5; Ézsaiás 9:6, 7).

I. sz. 29

Jehova nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus a megígért utód, Dávid trónjának az örököse (Galácia 3:16; Lukács 1:31–33; 3:21, 22).

 I. sz. 33

A kígyó, Sátán eléri, hogy Jézust megöljék, így a megígért utód egy rövid időre cselekvésképtelenné válik. Jehova feltámasztja Jézust égi életre, elfogadja a tökéletes életének értékét, és ezzel alapot teremt arra, hogy megbocsássa a bűnöket, és örök életet adjon Ádám leszármazottainak (1Mózes 3:15; Cselekedetek 2:32–36; 1Korintusz 15:21, 22).

Kb. 1914

Jézus leveti a földre a kígyót, Sátánt. Az Ördög ezután már csak a föld közelében tevékenykedhet egy rövid ideig (Jelenések 12:7–9, 12).

Jövő

Jézus 1000 évre megfosztja Sátánt a szabadságától, majd elpusztítja, azaz jelképesen szólva összezúzza a fejét. Jehovának a földre és az emberiségre vonatkozó eredeti szándéka megvalósul, a neve megtisztul a gyalázattól, és igazolást nyer, hogy jogosan és igazságosan uralkodik (Jelenések 20:1–3, 10; 21:3, 4).