Napjainkban a Bibliának nagyon sokféle fordítása létezik. Szerinted segítik vagy akadályozzák az újabb fordítások a Biblia megértését? Ha megtudod, hogy kik fordították, és miért, látni fogod, milyen értékesek.

De először nézzük meg, hogy eredetileg kik írták a Bibliát, és mikor.

A Biblia alapvetően két részre van osztva. Az első rész 39 könyvből áll, és „Isten szent kijelentései” találhatók benne (Róma 3:2). Isten arra ihletett mintegy 1100 éven át hűséges férfiakat, hogy megírják ezeket a könyveket. Ez a hosszú időszak i. e. 1513-tól körülbelül i. e. 443-ig tartott. Ezt a részt többnyire héberül írták, ezért Héber iratoknak nevezzük, de Ótestamentum vagy Ószövetség néven is ismert.

A második rész 27 könyvből áll, és ezek is „Isten szavát” tartalmazzák (1Tesszalonika 2:13). Isten arra ihlette Jézus Krisztus hűséges tanítványait, hogy leírják ezeket a könyveket. Ez sokkal rövidebb idő alatt történt, úgy 60 év alatt, körülbelül i. sz. 41-től 98-ig. Legnagyobb részét görögül írták, ezért Keresztény görög iratoknak nevezzük, de Újtestamentumként vagy Újszövetségként is ismert.

Tehát összesen 66 ihletett könyv alkotja a teljes Bibliát, vagyis Isten üzenetét az emberiségnek. De miért készültek különféle bibliafordítások? Nézzünk három fő okot:

• Hogy az emberek a saját nyelvükön olvashassák.

• Hogy kijavítsák a másolók hibáit, és helyreállítsák a Biblia eredeti szövegét.

• Hogy modernizálják a nyelvezetét.

Vizsgáljuk meg, hogyan valósultak meg ezek a szempontok két régi bibliafordításban.

Körülbelül 300 évvel Jézus napjai előtt zsidó tudósok elkezdték lefordítani a Héber iratokat egy másik nyelvre, görögre. Ez a fordítás Septuaginta néven vált ismertté. Miért készült? Azért, hogy segítsen megérteni és megszeretni „a szent írásokat” azoknak a zsidóknak, akik ekkor már jobban értették a görög nyelvet, mint a hébert (2Timóteusz 3:15).

A Septuaginta sok millió görögül beszélő nem zsidónak is segített, hogy megismerhesse, mit tanít a Biblia. Hogyan? W. F. Howard professzor ezt írja: „Az első század közepétől kezdve ez lett a keresztények Bibliája, akiknek a misszionáriusai zsinagógáról zsinagógára jártak, az Írásokból bizonyítva, hogy Jézus a Messiás” (Cselekedetek 17:3, 4; 20:20). Ez volt az egyik oka annak, hogy sok zsidó „elvesztette az érdeklődését a Septuaginta iránt” – mondja F. F. Bruce bibliatudós.

Ahogy a Keresztény görög iratok könyvei fokozatosan elkészültek, Jézus tanítványai hozzátették őket a Héber iratok Septuaginta fordításához. Így állt össze a teljes Biblia, melyet ma a kezünkben tartunk.

Körülbelül 300 évvel azután, hogy befejeződött a Biblia megírása, Jeromos hittudós elkészítette a latin fordítását, melyet Vulgataként ismerünk. De már léteztek különféle latin fordítások, miért volt hát szükség egy újabbra? Mert Jeromos ki akarta javítani „a fordítási és egyéb egyértelmű hibákat, az indokolatlan betoldásokat vagy kihagyásokat” – írja egy enciklopédia (The International Standard Bible Encyclopedia).

Jeromos sok ilyen hibát kijavított. A papság idővel kijelentette, hogy a latin Vulgata az egyetlen elfogadott fordítása a Bibliának, és évszázadokon át fenntartotta ezt a véleményét. Ám ezzel hatalmas hibát követett el! Mivel az egyszerű emberek nem ismerték a latin nyelvet, ez a fordítás nem tudott segíteni nekik, hogy megértsék a Bibliát, így az üzenete rejtve maradt előttük.

Időközben több fordítás is készült a Bibliáról, például a híres szír Pesitta, körülbelül az i. sz. ötödik században. De csak a XIV. századtól kezdve kapott ismét hangsúlyt az, hogy az egyszerű emberek anyanyelvére is le kell fordítani a Szentírást.

Angliában a XIV. század végén John Wycliffe szakított azzal a hagyománnyal, hogy a Bibliát csak latinul, egy holt nyelven lehessen olvasni. Elkészítette az angol nyelvű fordítását, melyet a hazájában végre megértettek az emberek. Nem sokkal ezután Johannes Gutenberg nyomtatási módszerei lehetővé tették, hogy a bibliatudósok munkái, a Biblia új fordításai Európa-szerte eljussanak az emberekhez az anyanyelvükön.

Ahogy egyre több angol fordítás készült el, a kritikusok megkérdőjelezték a szükségességüket. A XVIII. században John Lewis angol pap ezt írta: „A nyelv változik, és idővel érthetetlenné válik, ezért szükség van rá, hogy a régi fordításokat átdolgozzák a beszélt nyelvekre, hogy az új nemzedék is értse.”

Ma a bibliatudósok jóval kedvezőbb helyzetben vannak ahhoz, hogy elemezzék a régi fordításokat. Jobban értik az ókori nyelveket, melyeken a Biblia íródott, és a közelmúltban sok értékes, ókori bibliai kézirat is napvilágra került. Így sokkal pontosabban meg tudják állapítani, hogy mit tartalmazott a Biblia eredeti szövege.

Tehát nagyon hasznos, hogy vannak modern bibliafordítások. Természetesen némelyikkel nem árt elővigyázatosnak lenni. * Ám ha a Biblia revideálói igazán szeretik Istent, és ez ösztönzi őket egy új fordítás elkészítésére, akkor a munkájukból sokat meríthetünk.