Jehovától elválaszthatatlan tulajdonság; abszolút értelemben vett erkölcsi tisztaság, makulátlanság (2Mó 28:36; 1Sá 2:2; Pl 9:10; Ézs 6:3). Amikor emberekre (2Mó 19:6; 2Ki 4:9), állatokra (4Mó 18:17), élettelen dolgokra (2Mó 28:38; 30:25; 3Mó 27:14), helyekre (2Mó 3:5; Ézs 27:13), időszakokra (2Mó 16:23; 3Mó 25:12) vagy tevékenységekre (2Mó 36:4) használja a Szentírás, akkor az eredeti héber szó azt jelenti, hogy ’elkülönített’ vagy ’a szent Istennek szentelt’, illetve, hogy valami vagy valaki el van különítve Jehova szolgálatára. A Keresztény görög iratokban a szentnek vagy szentségnek fordított szavak szintén az Istennek való elkülönítettség gondolatát hordozzák. Ezeket a szavakat arra is használják, hogy valakinek a viselkedése tiszta (Mr 6:20; 2Ko 7:1; 1Pt 1:15, 16).