Azért, mert a Biblia azt tanácsolja, hogy ne foglalkozzunk minden egyes váddal vagy sértéssel, ami minket ér. Egy bibliai példabeszéd ezt mondja: „Aki helyreigazítja a gúnyolódót, gyalázatot szerez magának” (Példabeszédek 9:7, 8; 26:4). Nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget az ellenünk szóló vádaknak, mert így könnyen vitába keveredhetnénk. Inkább arra összpontosítunk, hogy Istennek feleljünk meg (Zsoltárok 119:69).

 Természetesen „ideje [van] a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” (Prédikátor 3:7). Ha valakit őszintén érdekel az igazság, szívesen válaszolunk a kérdéseire, de nem akarunk belefolyni értelmetlen vitákba. Igyekszünk követni Jézusnak és az első századi keresztényeknek a példáját és a tanácsait.

•   Jézus nem reagált az ellene szóló hamis vádakra, amikor Pilátus előtt állt (Máté 27:11–14; 1Péter 2:21–23). Akkor sem próbálta megvédeni magát, amikor iszákosnak vagy falánknak nevezték. Inkább hagyta, hogy a tettei beszéljenek helyette a következő alapelvvel összhangban: „a bölcsességet igazságosnak bizonyítják a cselekedetei” (Máté 11:19). De amikor a helyzet megkívánta, bátran válaszolt azoknak, akik rágalmakat szórtak rá (Máté 15:1–3; Márk 3:22–30).

   Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ne hagyják, hogy a hamis vádak elbátortalanítsák őket: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem” (Máté 5:11, 12). Másfelől megígérte nekik, hogy ha ezek a helyzetek lehetőséget adnak a tanúskodásra, akkor „olyan szájat és bölcsességet [ad nekik], amelynek az összes. . . ellenszegülő képtelen lesz ellenállni vagy ellene mondani” (Lukács 21:12–15).

•   Pál apostol azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy kerüljék el az értelmetlen vitákat, mert azok „haszontalanok és hiábavalók” (Titusz 3:9; Róma 16:17, 18).

•   Péter apostol arra ösztönözte a keresztényeket, hogy amikor lehetséges, védjék meg a hitüket (1Péter 3:15). Azonban felismerte, hogy sokszor jobb, ha ezt a tetteikkel teszik, semmint a szavaikkal. Ezt írta a hittársainak: „az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az esztelen emberek tudatlan beszédét” (1Péter 2:12–15).