testté: Vagy: „emberré”. A görög szarx szó itt abban az értelemben áll, hogy hús-vér lény, fizikai lény. Amikor Jézus emberként megszületett, már nem volt szellem. Nem csupán fizikai testet öltött, mint az angyalok a múltban (1Mó 18:1–3; 19:1; Jzs 5:13–15). Ezért Jézus joggal hívhatta magát „az Emberfiának” (Jn 1:51; 3:14; lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

minden ember: Szó szerint: „minden test”. Ez a görög kifejezés található a Lk 3:6-ban is, mely egy idézet az Ézs 40:5-ből. Az ott szereplő héber kifejezésnek ugyanez a jelentése. (Vesd össze a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

megismerjenek téged: Vagy: „ismeretet szerezzenek rólad”. A görög gi·nóʹszkó ige alapjelentése az, hogy ’ismer’, és itt jelen időben áll, ami folyamatos cselekvésre utal. Azt a folyamatot is jelentheti, hogy valaki „ismeretet szerez valakiről”; „megismer valakit”; „jobban megismerkedik valakivel”. Az a gondolat is benne van, hogy valaki állandóan erőfeszítést tesz azért, hogy még jobban megismerjen valakit. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek az Istennel ápolt kapcsolata egyre mélyül annak köszönhetően, hogy újabb és újabb ismeretet szerez Istenről és Krisztusról, illetve egyre jobban bízik bennük. Egyértelmű, hogy ehhez többre van szükség annál, mint hogy ismerünk valakit, vagy tudjuk, hogy mi a neve. Azt is magában foglalja, hogy tisztában vagyunk vele, hogy mit szeret, és mit nem, és mi a fontos neki (1Jn 2:3; 4:8).

a világ megalapítása: A „megalapítás” szó görög megfelelőjét a Héb 11:11-ben a „fogan” igével fordítják a „gyermeket fogan” kifejezésben. Itt „a világ megalapítása” kifejezésben feltehetően Ádám és Éva gyermekeinek a születésére utal. Jézus a világ megalapítását Ábellel kapcsolja össze, aki nyilvánvalóan az első megváltható ember volt, és az első, akinek a neve be van írva az élet tekercsébe „a világ megalapításától fogva” (Jel 17:8; Lk 11:50, 51). Azok a szavak, amelyeket Jézus az Atyjához intézett imájában mondott, azt is megerősítik, hogy Isten már nagyon régen, Ádám és Éva gyermekeinek a fogantatása előtt is szerette az egyszülött Fiát.

a világ: A görög koʹszmosz szó itt nyilvánvalóan az emberiség világára utal. (Vesd össze a Jn 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

Megismertettem a nevedet: Vagy: „nyilvánvalóvá tettem a nevedet”. Jézus követői már ismerték és használták Isten nevét. A zsinagógáikban láthatták és olvashatták azt a Héber iratok tekercseiben. A Septuagintában is találkozhattak ezzel a névvel. A Héber iratoknak ezt a görög fordítását a tanítás során használták. (Lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet; vesd össze: Jel 3:4, lábj.). Jézus nemcsak úgy ismertette meg Isten nevét, hogy használta azt, hanem úgy is, hogy feltárta, hogy milyen személy az, aki ezt a nevet viseli: mik a céljai, milyen tulajdonságai vannak, és mi mindent tesz. Jézus „az Atya oldalán” volt, ezért úgy tudta bemutatni őt, ahogy senki más (Jn 1:18; Mt 11:27). Így Isten „neve” sokkal nagyobb tartalommal telt meg Jézus első követőinek.

a világból: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az Istentől elidegenedett emberiség világára utal, amelybe nem tartoznak bele Krisztus igaz követői, a gyülekezete. (Lásd a Jn 15:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

megfogadták: Vagy: „engedelmeskedtek”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög té·reʹó szót úgy is meg lehet határozni, hogy „kitartóan engedelmeskedik”; „odafigyel”.

világnak: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. Az evangéliumírók közül egyedül János idézi Jézusnak azokat a szavait, hogy a követői nem része a világnak, vagyis nem tartoznak a világhoz. Ugyanez a gondolat még kétszer szerepel Jézus utolsó imájában, melyet a hűséges apostolai előtt mondott (Jn 17:14, 16).

neved: Isten személyneve, melyet négy héber betű (יהוה, átírása: JHVH) jelöl, és melyet általában „Jehová”-nak fordítanak magyarul. Az Új világ fordításban 6979-szer szerepel ez a név a Héber iratokban, és 237-szer a Keresztény görög iratokban. (Isten nevének a Keresztény görög iratokban való használatáról lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Vesd össze: 2Mó 34:5, 6; Jel 3:4, lábj.)

a világ: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. (Vesd össze a Jn 15:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

világnak: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. Az evangéliumírók közül egyedül János idézi Jézusnak azokat a szavait, hogy a követői nem része a világnak, vagyis nem tartoznak a világhoz. Ugyanez a gondolat még kétszer szerepel Jézus utolsó imájában, melyet a hűséges apostolai előtt mondott (Jn 17:14, 16).

Szent Atyám: A Bibliában ez a kifejezés egyedül itt fordul elő Jehova megszólításaként. Emberekre sohasem használja a Szentírás. (Vesd össze: Mt 23:9.)

a te nevedért, melyet nekem adtál: A Jézus név a héber Jésua (vagy Józsué) név megfelelője, melynek a jelentése: ’Jehova megmentés’. Ebben a fejezetben Jézus kétszer is elmondta, hogy megismertette másokkal Jehova nevét (Jn 17:6, 26). A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére, a tulajdonságaira utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Lásd a Mt 6:9-hez és a Jn 17:6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Tehát amellett, hogy Jézus nevében benne volt Isten neve, Jézus nyilvánvalóan más módokon is megkapta Jehova nevét. Például Jézus tökéletesen visszatükrözte az Atyja személyiségét (Jn 14:9). Továbbá Jézus az Atyja nevében jött, és az ő nevében vitt véghez hatalmas cselekedeteket (Jn 5:43; 10:25).

egyek: Vagy: „egységben”. Jézus azért imádkozott, hogy ahogy ő és az Atyja „egyek” – azaz együttműködnek és egységesen gondolkodnak –, úgy az igaz követői is „egyek” legyenek, vagyis egy célért fáradozzanak. Ezek a szavak a Jn 10:30-ban feljegyzettekre emlékeztetnek. Ott Jézus kijelentette, hogy ő és az Atya „egyek”, vagyis egységesek abban, ahogyan Jézus tanítványaival, azaz juhaival bánnak, akiket az Atya neki adott (Jn 10:25–30; 17:2, 9). Az itt „egy”-nek fordított görög szó semlegesnemű (vagyis „egy dolog”), nem pedig hímnemű (vagyis „egy személy”). (Lásd a Jn 10:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Megismertettem a nevedet: Vagy: „nyilvánvalóvá tettem a nevedet”. Jézus követői már ismerték és használták Isten nevét. A zsinagógáikban láthatták és olvashatták azt a Héber iratok tekercseiben. A Septuagintában is találkozhattak ezzel a névvel. A Héber iratoknak ezt a görög fordítását a tanítás során használták. (Lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet; vesd össze: Jel 3:4, lábj.). Jézus nemcsak úgy ismertette meg Isten nevét, hogy használta azt, hanem úgy is, hogy feltárta, hogy milyen személy az, aki ezt a nevet viseli: mik a céljai, milyen tulajdonságai vannak, és mi mindent tesz. Jézus „az Atya oldalán” volt, ezért úgy tudta bemutatni őt, ahogy senki más (Jn 1:18; Mt 11:27). Így Isten „neve” sokkal nagyobb tartalommal telt meg Jézus első követőinek.

neved: Isten személyneve, melyet négy héber betű (יהוה, átírása: JHVH) jelöl, és melyet általában „Jehová”-nak fordítanak magyarul. Az Új világ fordításban 6979-szer szerepel ez a név a Héber iratokban, és 237-szer a Keresztény görög iratokban. (Isten nevének a Keresztény görög iratokban való használatáról lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Vesd össze: 2Mó 34:5, 6; Jel 3:4, lábj.)

egyek: Vagy: „egységben”. Jézus szavai azt mutatják, hogy ő és az Atyja egyaránt azon van, hogy megvédje a juhokhoz hasonló személyeket, és elvezesse őket az örök élethez. Az Atya és a Fiú együtt pásztorkodnak felettük. Egyformán törődnek a nyájjal, és nem hagyják, hogy bárki is kiragadja őket a kezükből (Jn 10:27–29; vesd össze: Ez 34:23, 24). János evangéliuma gyakran megemlíti, hogy az Atya és a Fiú egy célért fáradoznak, ugyanaz a szándékuk és az akaratuk. Az itt „egyek”-nek fordított görög szó nem hímnemben szerepel („egy személy”-re utalva), hanem semlegesnemben („egy dolog”-ra utalva). Ez azt támasztja alá, hogy Jézus és az Atyja nem abban az értelemben „egyek”, hogy egyetlen személy lennének, hanem a tetteikben „egyek”, vagyis együttműködnek (Jn 5:19; 14:9, 23). Ha összevetjük Jézusnak ezeket a szavait a János 17. fejezetében feljegyzett imájával, az szintén megerősíti, hogy itt nem arra utalt, hogy ő és az Atyja egy istent alkotnak, hanem arra, hogy ugyanaz a szándékuk, és együttműködnek (Jn 10:25–29; 17:2, 9–11). Ez különösen nyilvánvaló abból, amikor ezt kérte az Atyjától a követőivel kapcsolatban: „egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk” (Jn 17:11). Tehát a 10. és a 17. fejezetben ugyanarról a fajta egységről van szó. (Lásd a Jn 17:11, 21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

gyehennára valóvá: Szó szerint: „gyehenna fiává”. Olyan valakire utal, aki örök pusztulást érdemel. (Lásd a Szójegyzékben a „Gyehenna” címszót.)

a pusztulás fiát: Ebben a szövegkörnyezetben ez a kifejezés Iskariót Júdásra vonatkozik. Mivel szándékosan elárulta Isten Fiát, örök pusztulás várt rá, vagyis nem méltó rá, hogy feltámadjon. Ugyanez a kifejezés található a 2Te 2:3-ban is a törvénytelenség emberével kapcsolatban. A Biblia eredeti nyelvein a „valakinek/valaminek a fia(i)” kifejezés olykor jelképes értelemben szerepel, és olyan személyre utal, akire bizonyos viselkedés jellemző, vagy aki bizonyos tulajdonságokat mutat ki. Ilyen kifejezések például: „fiai a legfelségesebb Istennek”, „a világosság és a nappal fiai”, „a királyság fiai”, „a gonosznak a fiai”, „Ördög fia”, „az engedetlenség fiai” (Lk 6:35; 1Te 5:5; Mt 13:38; Cs 13:10; Ef 2:2). A „fia” kifejezés arra is utalhat, hogy milyen ítélet vagy végkimenetel vár arra, akire bizonyos viselkedés jellemző, vagy aki bizonyos tulajdonságokat mutat ki. A 2Sá 12:5-ben a „halált érdemel” kifejezés szó szerint úgy hangzik, hogy „halál fia”. A Mt 23:15-ben a „gyehennára való” kifejezés szó szerint úgy lenne, hogy „a gyehenna fia”, és olyan valakire vonatkozik, aki örök pusztulást érdemel. Jézus nyilvánvalóan erre gondolt, amikor Iskariót Júdást „a pusztulás fiá”-nak nevezte. (Lásd a Mt 23:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Gyehenna” címszót.)

a világ: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. János az egyetlen evangéliumíró, aki idézi Jézus szavait, miszerint a követői nem része a világnak, vagyis nem tartoznak ahhoz. Jézus még kétszer megismételte ezt a gondolatot az utolsó estén, melyet a hűséges apostolaival töltött (Jn 15:19; 17:16).

Szenteld meg őket: Vagy: „tedd őket szentté”; „különítsd el őket”, mármint az Istennek végzett szent szolgálatra. Ha Jézus követői engedelmeskednek az Isten Szavában található igazságnak, meg lesznek szentelve vagy tisztítva (1Pt 1:22). Ezzel kitűnnek a világból, melynek nem részei, és amely nem él összhangban Isten igazságával (Jn 17:16).

A te szavad igazság: Jehova Szava a valóságnak megfelelően beszél a dolgokról, feltárja Isten tulajdonságait, szándékait és parancsait, valamint az emberiség valódi helyzetét. Jézus imájával összhangban Isten igaz Szava rávilágít, hogy mit kell tennie egy személynek ahhoz, hogy meg legyen szentelve – vagyis hogy Jehova elkülönítse őt a szolgálatára –, és hogy továbbra is szent maradjon.

megszentelem magamat: Vagy: „elkülönítem magamat”; „szentnek őrzöm meg magamat”. Jézus szent volt, amikor emberként megszületett (Lk 1:35), és az egész földi élete során megőrizte a szentségét (Cs 4:27; Héb 7:26). A feddhetetlen élete, a váltságáldozatát is beleértve, lehetővé tette, hogy a követői is meg legyenek szentelve, vagyis el legyenek különítve Isten szolgálatára. Ezért mondhatta azt az imájában, hogy megszenteli magát az érdekükben. Jézus követői akkor lesznek megszentelve az igazság által, ha szorosan követik a nyomdokait, és összhangban élnek az általa tanított, illetve az Isten Szavában, a Bibliában található igazságokkal (Jn 17:17; 2Ti 2:20, 21; Héb 12:14). De még így sem a saját érdemeik miatt vannak megszentelve, hanem Jézus Krisztus által (Ró 3:23–26; Héb 10:10).

egyek: Vagy: „egységben”. Jézus azért imádkozott, hogy az igaz követői „egyek” legyenek, vagyis egységesen ugyanazért a célért fáradozzanak, éppen úgy, ahogy ő és az Atyja „egyek”, ami azt jelenti, hogy együttműködnek és egységesen gondolkodnak (Jn 17:22). Pál az 1Ko 3:6–9-ben ugyanerről az egységről beszélt, mikor azt részletezte, hogy a keresztények együttműködnek egymással és Istennel. (Lásd az 1Ko 3:8-at és a Jn 10:30; 17:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egyek: Vagy: „egységben”. Jézus azért imádkozott, hogy ahogy ő és az Atyja „egyek” – azaz együttműködnek és egységesen gondolkodnak –, úgy az igaz követői is „egyek” legyenek, vagyis egy célért fáradozzanak. Ezek a szavak a Jn 10:30-ban feljegyzettekre emlékeztetnek. Ott Jézus kijelentette, hogy ő és az Atya „egyek”, vagyis egységesek abban, ahogyan Jézus tanítványaival, azaz juhaival bánnak, akiket az Atya neki adott (Jn 10:25–30; 17:2, 9). Az itt „egy”-nek fordított görög szó semlegesnemű (vagyis „egy dolog”), nem pedig hímnemű (vagyis „egy személy”). (Lásd a Jn 10:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

egyek: Vagy: „egységben”. Jézus szavai azt mutatják, hogy ő és az Atyja egyaránt azon van, hogy megvédje a juhokhoz hasonló személyeket, és elvezesse őket az örök élethez. Az Atya és a Fiú együtt pásztorkodnak felettük. Egyformán törődnek a nyájjal, és nem hagyják, hogy bárki is kiragadja őket a kezükből (Jn 10:27–29; vesd össze: Ez 34:23, 24). János evangéliuma gyakran megemlíti, hogy az Atya és a Fiú egy célért fáradoznak, ugyanaz a szándékuk és az akaratuk. Az itt „egyek”-nek fordított görög szó nem hímnemben szerepel („egy személy”-re utalva), hanem semlegesnemben („egy dolog”-ra utalva). Ez azt támasztja alá, hogy Jézus és az Atyja nem abban az értelemben „egyek”, hogy egyetlen személy lennének, hanem a tetteikben „egyek”, vagyis együttműködnek (Jn 5:19; 14:9, 23). Ha összevetjük Jézusnak ezeket a szavait a János 17. fejezetében feljegyzett imájával, az szintén megerősíti, hogy itt nem arra utalt, hogy ő és az Atyja egy istent alkotnak, hanem arra, hogy ugyanaz a szándékuk, és együttműködnek (Jn 10:25–29; 17:2, 9–11). Ez különösen nyilvánvaló abból, amikor ezt kérte az Atyjától a követőivel kapcsolatban: „egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk” (Jn 17:11). Tehát a 10. és a 17. fejezetben ugyanarról a fajta egységről van szó. (Lásd a Jn 17:11, 21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

tökéletesen eggyé válnak: Vagy: „teljesen egységessé válnak”. Ebben a versben Jézus a tökéletes egységet összeköti azzal, hogy az Atya szeret valakit. Ez összhangban van a Kol 3:14-gyel, mely szerint a szeretet „az egység tökéletes köteléke”. Ez a tökéletes egység nem egyformaságot jelent. Nem arról van szó, hogy eltűnik minden személyiségbeli különbség, ami az egyéni képességeket, szokásokat és lelkiismeretet illeti. Inkább azt jelenti, hogy Jézus követői ugyanúgy viselkednek, ugyanazokat a hitnézeteket vallják, és ugyanazt tanítják (Ró 15:5, 6; 1Ko 1:10; Ef 4:3; Flp 1:27).

a világ megalapítása: A „megalapítás” szó görög megfelelőjét a Héb 11:11-ben a „fogan” igével fordítják a „gyermeket fogan” kifejezésben. Itt „a világ megalapítása” kifejezésben feltehetően Ádám és Éva gyermekeinek a születésére utal. Jézus a világ megalapítását Ábellel kapcsolja össze, aki nyilvánvalóan az első megváltható ember volt, és az első, akinek a neve be van írva az élet tekercsébe „a világ megalapításától fogva” (Jel 17:8; Lk 11:50, 51). Azok a szavak, amelyeket Jézus az Atyjához intézett imájában mondott, azt is megerősítik, hogy Isten már nagyon régen, Ádám és Éva gyermekeinek a fogantatása előtt is szerette az egyszülött Fiát.

És megismertettem velük a nevedet: Az imája végén Jézus megismétli a Jn 17:6-ban található gondolatot. (Lásd a Jn 17:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár a Jn 17:26-ban egy másik görög ige, a gnó·riʹzó („megismertet”) szerepel, hasonló gondolatot közvetít, mint a Jn 17:6-ban álló ige (pha·ne·roʹó, „nyilvánvalóvá tesz”; „feltár”), melyet szintén lehet úgy fordítani, hogy „megismertet”. (Lásd: Jn 17:6, lábj.) Bibliai értelemben többek közt azt jelenti megismertetni valakinek a nevét, hogy elmondják azt, és hogy ki áll mögötte: milyen a hírneve, és mi mindent jelent ki magáról. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet; vesd össze: Jel 3:4, lábj.). Jézus nemcsak úgy ismertette meg Isten nevét, hogy használta azt, hanem úgy is, hogy feltárta, hogy milyen személy az, aki ezt a nevet viseli: mik a céljai, milyen tulajdonságai vannak, és mi mindent tesz. Jézus még azt is hozzáfűzi, hogy ezután is megismerteti Isten nevét, így Isten neve továbbra is egyre nagyobb tartalommal fog megtelni a követőinek.

Megismertettem a nevedet: Vagy: „nyilvánvalóvá tettem a nevedet”. Jézus követői már ismerték és használták Isten nevét. A zsinagógáikban láthatták és olvashatták azt a Héber iratok tekercseiben. A Septuagintában is találkozhattak ezzel a névvel. A Héber iratoknak ezt a görög fordítását a tanítás során használták. (Lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet; vesd össze: Jel 3:4, lábj.). Jézus nemcsak úgy ismertette meg Isten nevét, hogy használta azt, hanem úgy is, hogy feltárta, hogy milyen személy az, aki ezt a nevet viseli: mik a céljai, milyen tulajdonságai vannak, és mi mindent tesz. Jézus „az Atya oldalán” volt, ezért úgy tudta bemutatni őt, ahogy senki más (Jn 1:18; Mt 11:27). Így Isten „neve” sokkal nagyobb tartalommal telt meg Jézus első követőinek.

neved: Isten személyneve, melyet négy héber betű (יהוה, átírása: JHVH) jelöl, és melyet általában „Jehová”-nak fordítanak magyarul. Az Új világ fordításban 6979-szer szerepel ez a név a Héber iratokban, és 237-szer a Keresztény görög iratokban. (Isten nevének a Keresztény görög iratokban való használatáról lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Vesd össze: 2Mó 34:5, 6; Jel 3:4, lábj.)