Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kulcs a boldog családi élethez

Jó kapcsolat a házastárs szüleivel

Jó kapcsolat a házastárs szüleivel

Jenny * ezt mondja: Ryan anyukája, amikor csak tehette, kifejezte a nemtetszését. De Ryan sem járt jobban, amikor az én szüleimet látogattuk meg. Igazság szerint még senkivel sem viselkedtek olyan gorombán, mint vele. A szüleink látogatása mindkettőnknek kínszenvedés volt.

Ryan ezt mondja: Az anyukám mindig is úgy gondolta, hogy az ő gyerekeihez senki sem elég jó, így hát már a kezdetektől hibát keresett Jennyben. Jenny szülei pedig ugyanígy bántak velem. Állandóan leszóltak. Az volt a baj, hogy az ilyen kellemetlen élmények után mindketten a saját szüleinket védtük, és egymást bíráltuk.

SOK humorista viccet csinál az olyan családi összezörrenésekből, amelyek a házastárs és annak anyósa vagy apósa között alakulnak ki. De a valós életben ez cseppet sem nevetséges. „Az anyósom éveken át beleszólt az életünkbe – mondja egy indiai feleség, Reena. – Gyakran a férjemen töltöttem ki a haragomat, mivel az anyukáján nem tudtam. Olyan volt, mintha folyton választania kellett volna, hogy jó férj vagy jó gyermek legyen.”

Miért avatkozik bele néhány szülő a házas gyermekeinek az életébe? Jenny, akiről a cikk elején volt szó, ezt tartja az egyik lehetséges oknak: „Talán nehezen tudják elfogadni, hogy egy tapasztalatlan fiatal fog gondoskodni a fiukról vagy a lányukról.” Reena férje, Dilip hozzáfűzi: „A szülők, akik etették, itatták gyermekeiket, és áldozatokat hoztak értük, most mellőzöttnek érezhetik magukat. Továbbá őszintén aggódhatnak amiatt, hogy a fiuk vagy a lányuk még nem elég bölcs ahhoz, hogy sikeressé tegye a házasságát.”

Az igazat megvallva, a házastársak szülei olykor még ösztönzést is kapnak arra, hogy beleavatkozzanak a gyermekeik családi életébe. Figyeljük meg például Michael és Leanne, egy ausztrál házaspár helyzetét. Michael ezt mondja: „Leanne nagyon összetartó családból származik. Náluk mindenki nyíltan beszél mindenről. Ezért amikor összeházasodtunk, Leanne az apukájával beszélte meg azokat a dolgokat, amelyekről kettőnknek kellett volna döntést hoznunk. Az apukája ugyan bölcs tanácsokat tudott adni, mégis nagyon bántott, hogy Leanne hozzá fordult tanácsért, és nem hozzám.”

Nyilvánvaló, hogy a házastárs szülei miatt feszültség keletkezhet a házasságban. Ez a te házasságodra is igaz? Hogyan jössz ki a párod szüleivel, és hogyan jön ki ő a te szüleiddel? Vizsgálj meg két lehetséges problémát, és azt, hogy hogyan birkózhatsz meg velük.

1. PROBLÉMA:

Úgy tűnik, hogy a házastársad túlzottan kötődik a szüleihez. Luis, egy spanyol férj ezt mondja: „A feleségem úgy érezte, hogy ha nem laknánk a szülei közelében, akkor hűtlen lenne hozzájuk.” Még hozzáteszi: „Másfelől, amikor megszületett a kisfiunk, a szüleim szinte mindennap meglátogattak bennünket, és ez kikészítette a feleségemet. Emiatt sok nézeteltérés támadt köztünk.”

Miért probléma?

A házasság elrendezéséről a Biblia azt írja, hogy idővel „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek” (1Mózes 2:24). Az, hogy „egy testté” lesznek, többet foglal magában, mint hogy pusztán együtt laknak. Ez igazából azt jelenti, hogy a férj és a feleség egy új családot alkot. Ez az új család elsőbbséget élvez a házastársak rokonságával szemben (1Korintusz 11:3). Természetesen a férjnek és a feleségnek továbbra is tisztelnie kell a saját szüleit, és ehhez gyakran az is hozzátartozik, hogy figyelmet fordítanak rájuk (Efézus 6:2). De mi a helyzet akkor, ha a házastársad úgy látja el ezt a felelősségét, hogy emiatt elhanyagoltnak vagy mellőzöttnek érzed magad?

Amit megtehetsz:

Nézd tárgyilagosan a helyzetet. Tényleg túlzottan kötődik a házastársad a szüleihez, vagy csak az a gond, hogy neked nincs ilyen kapcsolatod a szüleiddel? Ha így van, hogyan befolyásolja a családi háttered azt, ahogyan a helyzetet látod? Nem lehet, hogy a féltékenység is közrejátszik az érzéseidben? (Példabeszédek 14:30; 1Korintusz 13:4; Galácia 5:26).

Ahhoz, hogy választ kapj, őszinte önvizsgálatra van szükség. De fontos, hogy ezt megtedd. Ugyanis, ha a szülők miatt állandóan viszály van közted és a házastársad között, akkor valójában nem a szülőkkel van a gond, hanem a házasságotokkal.

A házasságban sok nehézség abból adódik, hogy a két fél nem pontosan ugyanúgy látja a helyzetet. De mi lenne, ha megpróbálnád a házastársad szemszögéből látni a dolgot? (Filippi 2:4; 4:5). Adrián, egy mexikói férj ezt tette. Erről számol be: „A feleségemet gyermekkorában érzelmileg romboló hatások érték a családja körében, ezért nem akartam szoros kapcsolatot ápolni a szüleivel. Végül teljesen megszakítottam velük a kapcsolatot, és ez évekig így is maradt. Emiatt sokat vitáztunk a feleségemmel, mivel ő továbbra is szeretett volna közeli viszonyban maradni a családjával, különösen az anyukájával.”

Idővel Adrián kiegyensúlyozottabban látta a helyzetet. Ezt mondja: „Tudtam, hogy ha túl közeli kapcsolatot ápolnánk a feleségem szüleivel, az érzelmileg rossz hatással lenne rá. Ugyanakkor az is hiba lenne, ha egyáltalán nem tartanánk velük a kapcsolatot. Amennyire csak tőlem telt, megpróbáltam helyreállítani a kapcsolatomat a feleségem szüleivel, és jó viszonyt fenntartani velük.” *

PRÓBÁLJÁTOK KI: A házastársaddal külön-külön írjátok le, hogy mi az elsődleges gond a házastárs szüleivel. Ha lehet, ezekkel a szavakkal kezdjétek: „Úgy érzem, hogy . . .” Majd cseréljétek ki a lapokat. Ezután pedig az együttműködés szellemében alaposan gondoljátok át, hogyan tudnátok jobban figyelembe venni egymás érdekeit.

2. PROBLÉMA:

Az anyósod és az apósod állandóan beleszólnak a házasságotokba, és kéretlen tanácsokat osztogatnak. Nelja, egy kazahsztáni feleség ezt mondja: „A házasságunk első hét évében együtt laktunk a férjem családjával. Folyton viták alakultak ki amiatt, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket, hogyan főzök, vagy hogyan takarítok. Próbáltam megbeszélni ezt a férjemmel és az anyósommal, de ebből csak még nagyobb vita lett.”

Miért probléma?

Ha házas vagy, akkor már nem állsz a szüleid felügyelete alatt. Ellenben a Biblia azt mondja, hogy „minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi” (1Korintusz 11:3). Ezek szerint a férj a feleség feje. Mindamellett, ahogyan arról már korábban is szó volt, a férj és a feleség tisztelettel tartozik a szüleinek. A Példabeszédek 23:22 ezt tanácsolja: „Hallgass apádra, aki nemzett téged, és meg ne vesd anyádat, csupán mert megöregedett.” De mi van akkor, ha a szüleid vagy éppen az apósod és az anyósod nem akarják tudomásul venni, hogy nálatok ki a családfő, és megpróbálják rátok erőltetni a véleményüket?

Amit megtehetsz:

Próbáld meg az ő helyzetükbe képzelni magad, és vedd észre, hogy valójában milyen indítékból fakad a látszólagos tolakodásuk. Ryan, akiről a bevezetőben volt szó, ezt mondja: „Néha csupán annyi az egész, hogy a szülők tudni szeretnék, vajon még mindig fontosak-e a gyermekeiknek.” Talán nem is az a céljuk, hogy beleártsák magukat a gyerekeik életébe. Ilyenkor alkalmazni lehetne azt a bibliai tanácsot, hogy „továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen” (Kolosszé 3:13). De mit lehet tenni, ha az anyósod és az apósod miatt ellentét alakul ki közted és a házastársad közt?

Néhány házaspár helyénvaló korlátokat állított fel a szüleinek. Persze nem kell beszabályoznod, hogy mit tehetnek és mit nem. * Inkább egyszerűen csak tedd világossá a tetteiddel, hogy neked a párod az első az életedben. Például egy japán férj, Maszajuki ezt mondja: „Amikor a szülők tanácsot adnak, ne bólints rá azonnal. Tartsd észben, hogy a házastársaddal ti már egy új családot alkottok. Ezért először próbáld megtudni, hogyan érez a párod a kapott tanáccsal kapcsolatban.”

PRÓBÁLJÁTOK KI: Beszéld meg a házastársaddal azokat a konkrét helyzeteket, amikor a szülők beleszólnak a családi életetekbe, és ez súrlódást idéz elő a házasságotokban. Írjátok le, milyen határokat állíthatnátok fel, és hogyan fogjátok azokhoz tartani magatokat, miközben továbbra is tisztelettel bántok a szüleitekkel.

A házastársad szüleivel kialakult nézeteltéréseket gyakran könnyebb elsimítani, ha figyelembe veszitek, milyen indítékból fakadnak a tetteik, és ha nem engeditek, hogy ezek a súrlódások viszályt szítsanak a házasságotokban. Ezzel kapcsolatban Jenny elismeri: „Amikor a szüleinkről volt szó, a beszélgetéseinket a férjemmel kizárólag az érzelmeink irányították, és nagyon is nyilvánvaló volt, milyen fájdalmat tudunk okozni egymásnak, ha a másik szüleinek a hibáit vesszük elő. Végül megtanultuk, hogy ne használjuk fegyverként egymás szüleinek a gyengeségeit, hanem inkább magát a problémát oldjuk meg. Ennek köszönhetően sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.”

^ 3. bek. A neveket megváltoztattuk.

^ 14. bek. Természetesen, ha a szülők súlyos helytelenséget követtek el, és különösen, ha ezt nem bánják meg, hanem továbbra is gyakorolják, feszültség keletkezhet a családban, és érthető, ha korlátozni kell velük a kapcsolattartást (1Korintusz 5:11).

^ 19. bek. Néhány esetben szükség lehet arra, hogy nyíltan megbeszéljétek a dolgot a szülőkkel. Ilyenkor legyetek szelídek és tisztelettudók (Példabeszédek 15:1; Efézus 4:2; Kolosszé 3:12).

KÉRDEZD MEG MAGADTÓL:

  • Milyen jó tulajdonságaik vannak a házastársam szüleinek?

  • Hogyan tanúsíthatok tiszteletet a szüleim iránt, miközben a házastársamat sem hanyagolom el?