Jairus látja, hogy Jézus meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt, ezért abban reménykedik, hogy az ő kislányán is tud segíteni. Ám az az érzés gyötri, hogy mostanra már biztosan halott a kislánya (Máté 9:18). Vagy mégis lehet rajta segíteni?

Jézus még beszél az asszonnyal, akit meggyógyított, amikor férfiak jönnek Jairus házából, és ezt mondják: „Meghalt a lányod! Miért fárasztanád tovább a tanítót?” (Márk 5:35).

Milyen lesújtó hír! Ez az ember, aki nagy tiszteletnek örvend, most teljesen reménytelen. Meghalt az egyetlen lánya! Jézus meghallja, és Jairushoz fordulva, így bátorítja őt: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5:36).

Jézus ezután elkíséri Jairust az otthonába. Amikor megérkeznek, nagy a zűrzavar. A háznál összegyűlt emberek sírnak, jajveszékelnek, és verik magukat bánatukban. Jézus belép a házba, és ezt a megdöbbentő kijelentést teszi: „A gyermek nem halt meg, csak alszik” (Márk 5:39). Erre az emberek kinevetik Jézust. Ők tudják, hogy a kislány tényleg meghalt. De Istentől kapott hatalmával Jézus meg fogja mutatni, hogy ugyanúgy életre tudja kelteni a halottakat, ahogy fel lehet ébreszteni egy mélyen alvó személyt.

Jézus most kiküld mindenkit a házból, kivéve Pétert, Jakabot, Jánost és a kislány szüleit. Velük együtt bemegy oda, ahol a gyermek fekszik. Megfogja a kezét, és ezt mondja: „»Talita kúmi«, ami lefordítva azt jelenti: »Lányka, mondom neked, kelj fel!«” (Márk 5:41). A kislány azonnal felül, és járni kezd. Képzelhetjük, hogy Jairus és a felesége azt sem tudják, hova legyenek az örömtől! Annak további bizonyítékául, hogy a gyermek valóban él, Jézus azt mondja, hogy adjanak valamit enni a kislánynak.

Korábbi alkalmakkor Jézus azt mondta azoknak, akiket meggyógyított, hogy ne beszéljenek a csodáról senkinek. Most is ezt kéri a szülőktől. Ám az örömmámorban úszó szülők és mások „az egész környéken” elújságolják a hírt (Máté 9:26). Te vajon nem beszélnél izgatottan róla, ha látnád, hogy egy szeretett családtagodat feltámasztják? Ez a második feljegyzés arról, hogy Jézus feltámasztott valakit.