Amíg Jézus Jeruzsálem környékén van, sok zsidó megy oda hozzá. Van, aki tanulni szeretne tőle, míg mások próbára akarják tenni. Az egyikük, egy törvénytudó a következő kérdéssel fordul hozzá: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?” (Lukács 10:25).

Jézus rögtön tudja, hogy a férfi nem pusztán azért kérdez, mert kíváncsi a válaszra. Valószínűleg az a célja, hogy Jézus olyan választ adjon, amellyel megsérti a zsidókat. Jézus azt is tudja, hogy a férfinak már határozott álláspontja van. Így hát bölcsen úgy válaszol, hogy azzal felszínre hozza, mit gondol a kérdésről maga a férfi.

Ezt kérdezi: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?” A férfi járatos Isten törvényében, ezért arra alapozza a válaszát. Az 5Mózes 6:5-ből és a 3Mózes 19:18-ból idéz: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes erőddel és teljes elméddel«, és »embertársadat, mint önmagadat«” (Lukács 10:26, 27). Vajon tényleg ez a válasz?

Jézus így szól a férfihoz: „Helyesen válaszoltál. Továbbra is tedd ezt, és életet nyersz.” Ezzel véget is ér a párbeszédük? A férfi nem csupán egy tényszerű választ szeretne hallani. Igazolni akarja, hogy „ő igazságos”, azaz megerősítést vár, hogy helyesen gondolkodik, és hogy igazságosan bánik másokkal. Ezért visszakérdez: „Ki valójában az én embertársam?” (Lukács 10:28, 29). Ez a látszólag egyszerű kérdés komoly témát feszeget. Miért?

A zsidók úgy gondolják, hogy csak azok számítanak az embertársaiknak, akik megtartják a zsidó hagyományokat, és úgy tűnhet, hogy a 3Mózes 19:18 is ezt támasztja alá. Tulajdonképpen egy zsidó hivatkozhat arra, hogy a törvénnyel ütközik, ha bármilyen kapcsolata van egy nem zsidóval (Cselekedetek 10:28). Ezért a férfi és talán még Jézus tanítványai közül is néhányan igazságosnak tartják magukat, hogyha kedvesen bánnak más zsidókkal. De a nem zsidókkal már barátságtalanok lehetnek, hiszen ők nem az embertársaik.

Hogyan tudja Jézus kiigazítani ezt a téves gondolkodást úgy, hogy ne botránkoztassa meg a férfit és a többi zsidót? Egy történetet mond el: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan.” Jézus így folytatja: „Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Egy szamáriai pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve” (Lukács 10:30–33).

A férfi, aki Jézust hallgatja, jól tudja, hogy sok pap lakik Jerikóban, és sok lévita is, aki a templomban szolgál. A templomból 23 kilométeres utat kell megtenniük hazafelé. Az út veszélyes lehet, mivel rablók leselkedhetnek az utazókra. Ha egy pap vagy egy lévita azt látják, hogy egy zsidó társuk bajban van, vajon nem kellene segíteniük rajta? Jézus történetében nem teszik meg. Aki végül segít rajta, az egy szamáriai férfi, akinek a népét megvetik a zsidók (János 8:48).

Hogyan segít a szamáriai a megtámadott zsidó férfin? Jézus így meséli: „Odament. . . hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit  ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök«” (Lukács 10:34, 35).

Miután a mesteri tanító, Jézus elmondja a történetet, ezt a gondolatébresztő kérdést teszi fel: „Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a kirabolt férfi embertársának?” A férfi talán kellemetlennek érzi kimondani, hogy „a szamáriai”, ezért ezt feleli: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.” Jézus ezzel az ösztönzéssel teszi egyértelművé a tanulságot: „Menj, és magad is tegyél ugyanúgy” (Lukács 10:36, 37).

Ez aztán igazán hatásos tanítás! Ha Jézus egyszerűen megmondja, hogy a nem zsidók is a férfi embertársai, vajon elfogadták volna ezt a hallgatói? Aligha. Azzal, hogy egy egyszerű történetet mesélt el, amelybe a hallgatói könnyen bele tudták képzelni magukat, egyértelmű lett a válasz arra a kérdésre, hogy ki valójában a férfi embertársa. Az bizonyul valódi embertársnak, aki olyan kedvesen és szeretettel bánik mindenkivel, ahogyan azt az Írások is megparancsolják.