Jézus épp az imént mondta Pereában a hallgatóinak, hogy „sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első” (Máté 19:30). Ezt a kijelentését most egy szemléltetéssel nyomatékosítja, amely szőlőmunkásokról szól:

„Az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment a 3. óra körül, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren, és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.« Azok pedig elmentek. A 6. és a 9. óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett. Végül a 11. óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?« Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«” (Máté 20:1–7).

Jézus hallgatóinak Jehova Isten juthat az eszükbe, amikor olyan kifejezéseket hallanak, hogy „egek királysága” vagy szőlősgazda. Az Írások úgy beszélnek Jehováról, mint aki egy szőlőskert gazdája. A szőlőskert pedig Izrael nemzetét jelképezi (Zsoltárok 80:8, 9; Ézsaiás 5:3, 4). A szőlőben dolgozó munkások a törvényszövetség alatt élőket szemléltetik. Jézus azonban nem a múltról mond példázatot. Arról a helyzetről beszél, ami az ő napjait jellemzi.

A vallási vezetők, mint például azok a farizeusok is, akik nemrég tették próbára Jézust a válás kérdésében, feltehetően állandóan Isten szolgálatában fáradoznak. Olyanok, mint a teljes idejű munkások, akik teljes bért várnak el, egynapi fizetséget, ami egy dénár.

A papok és e csoport más tagjai úgy tekintenek az átlag zsidókra, mint akik kisebb mértékben szolgálják Istent, mint akik részidejű munkások Isten szőlőjében. Jézus példázatában ők azok az emberek, akiket „a 3. óra körül” (de. 9 óra) fogadnak fel, vagy még később a nap folyamán, a 6., 9. és végül a 11. órában (du. 5 óra).

Azokat a férfiakat és nőket, akik Jézust követik, átkozottnak tartják (János 7:49). Ezek az emberek életük nagy részében halászok voltak, vagy másféle munkát végeztek. Majd i. sz. 29 őszén „a szőlő ura” elküldte Jézust, hogy hívja el ezeket az alacsony sorú embereket, hogy Krisztus tanítványaiként Isten szolgálatában fáradozzanak. Ők a Jézus által említett „utolsók”, akiket a 11. órában fogadnak fel dolgozni a szőlőbe.

Jézus azzal fejezi be a szemléltetését, hogy elmondja, mi történik a munkanap végén: „Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta a megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára.« Amikor azok jöttek, akik a 11. órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt. Így aztán, amikor az elsők jöttek, azt feltételezték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak fizetségül. Amikor átvették, panaszkodni kezdtek a szőlősgazdának, és ezt mondták: »Az utolsók egy órát dolgoztak, mégis ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, akik egész nap keményen dolgoztunk a perzselő hőségben!« De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem bántam veled igazságtalanul. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsóknak ugyanannyit akarok adni, mint neked. Vajon nincs jogom azt tenni a pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, amiért én jót tettem?« Így lesznek az utolsókból elsők, az elsőkből pedig utolsók” (Máté 20:8–16).

 A tanítványokat alighanem a szemléltetés vége érdekli leginkább. Hogyan lehet, hogy a zsidó vallási vezetők, akik azt képzelik magukról, hogy ők „az elsők”, „utolsók” lesznek? És hogyan lesznek Jézus tanítványai „az elsők”?

Jézus tanítványai, akiket a farizeusok és mások utolsóknak tartanak, elsőként kapnak teljes fizetséget. Jézus halálakor a test szerinti Izrael nemzetét elvetik, mivel Isten egy új népet választ, az Isten Izraelét (Galácia 6:16; Máté 23:38). Ennek a népnek a leendő tagjaira utalt Keresztelő János, amikor a szent szellem általi keresztelésről beszélt, amely a jövőben történik majd. Akik eddig „utolsók” voltak, elsőként fognak megkeresztelkedni ilyen módon, és az lesz a kiváltságuk, hogy Jézus tanúi lesznek „a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:5, 8; Máté 3:11). Attól függően, hogy a tanítványoknak mennyire felfogható az a rendkívüli változás, amelyről Jézus beszél, talán azt is előre láthatják, hogy mennyire erős bosszúval kell majd számolniuk a vallási vezetők részéről, akik „utolsók” lettek.