Niszán 10-én, hétfőn Jézus a templomban a közelgő haláláról beszél. Aggasztja őt, hogy milyen hatással lesznek majd az események Isten nevére, ezért így szól: „Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Ekkor az égből egy erőteljes hang így válaszol: „Megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni” (János 12:27, 28).

A körülötte álló sokaságban zavar támad. Egyesek azt gondolják, hogy mennydörgött. Mások ezt mondják: „Angyal szólt hozzá” (János 12:29). Ám valójában magát Jehovát hallották! Ráadásul ez nem az első alkalom, hogy az emberek Isten hangját hallhatták, mióta Jézus a földön szolgál.

Három és fél évvel korábban, amikor Jézus megkeresztelkedett, Keresztelő János hallotta, hogy Isten ezt jelenti ki Jézusról: „Ez az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem.” Később, i. sz. 32 pászkája után Jézus elváltozott Jakab, János és Péter szeme láttára. Ez a három férfi hallotta, hogy Isten kijelenti: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem. Figyeljetek rá!” (Máté 3:17; 17:5). Most azonban, a harmadik alkalommal Jehova úgy szólal meg, hogy azt sokan hallhatják.

Jézus ezt mondja: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek” (János 12:30). Jehova hangja bizonyítja, hogy Jézus valóban Isten Fia, a megígért Messiás.

Jézus a hűséges életútjával példát mutat, hogyan kellene élnie minden embernek, és azt is bizonyítja, hogy e világ ura, Sátán, az Ördög pusztulást érdemel. Jézus ezt a kijelentést teszi: „Isten most megítéli ezt a világot, és ki fogja vetni ennek a világnak az uralkodóját.” Jézus közelgő halála nem vereséget jelent majd, hanem sokkal inkább győzelmet. Milyen értelemben? Jézus így magyarázza: „Én azonban, ha felemelnek a földről, mindenfajta embert magamhoz vonzok” (János 12:31, 32). Azzal, hogy Jézus meghal a kínoszlopon, magához vonzza az embereket, utat nyitva előttük az örök élethez.

A sokaság így reagál Jézusnak arra a kijelentésére, hogy felemelik a földről: „A törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké élni fog. Akkor miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék? Ki ez az Emberfia?” (János 12:34). Hiába hallották Isten tulajdon hangját, a legtöbben minden bizonyíték ellenére sem fogadják el, hogy Jézus valóban az Emberfia, a megígért Messiás.

Ahogy már volt rá példa, Jézus most is világosságként utal magára (János 8:12; 9:5). Így figyelmezteti a sokaságot: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség ne kerítsen a hatalmába titeket . . . Higgyetek a világosságban, amíg veletek van, hogy a világosság fiaivá legyetek” (János 12:35, 36). Ezután Jézus visszavonul, mivel nem niszán 10-én kell meghalnia. Niszán 14-én, a pászka napján emelik fel Jézust, amikor oszlopra szegezik (Galácia 3:13).

Ha visszatekintünk Jézus szolgálatára, kétségtelenül prófécia teljesedett be azzal, hogy a zsidók nem hittek Jézusban. Ézsaiás megjövendölte, hogy a szemük meg lesz vakítva, a szívük pedig meg lesz keményítve, hogy ne térjenek meg, és ne gyógyuljanak meg (Ézsaiás 6:10; János 12:40). Igen, a legtöbb zsidó konokul elutasítja a tényeket, amelyek bizonyítják, hogy Jézus a megígért szabadító, az élethez vezető út.

Nikodémusz, Arimateából való József és még sok más magas rangú személy hisz Jézusban. De vajon felvállalják majd a hitüket, vagy hallgatnak róla, mert félnek a zsinagógából való kizárástól, vagy mert vágynak „az emberek elismerésére”? (János 12:42, 43).

 Jézus így magyarázza, mit foglal magában, ha valaki hisz benne: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem, és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.” Az az igazság, amelyet Jézus Isten útmutatása alapján megtanít másoknak, annyira létfontosságú, hogy ezt mondhatja Jézus: „Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon” (János 12:44, 45, 48).

Jézus összegzésül így szól: „én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy pontosan mit mondjak. És tudom, hogy ha valaki megtartja a parancsát, annak örök élete lesz” (János 12:49, 50). Jézus tudja, hogy nemsokára a vérét áldozza fel azokért az emberekért, akik hisznek benne (Róma 5:8, 9).